A vasúti gyalogos-felüljáró

A balatonszemesi vasútállomás egykori gyalogos-felüljárójának műszaki ismertetése

A balatonszemesi vasútállomáson 1931-ben létesült gyalogos-felüljáró újszerű, kísérleti alkotásnak számított a saját korában: az országban ez volt az első, Európában pedig a negyedik hegesztett felszerkezetű híd. Az újszerű megoldás Iszer István mérnök nevéhez fűződik, aki a kivitelezés pályázatán kezdeményezte a hegesztéses technológia alkalmazását. A terveket Perényi Miklós készítette el, a gyártást Lepter János vasszerkezet gyárában végezték, a hegesztés feladatát az Elektroforrasztó és Műszaki Társaság látta el. Az új technológia nemcsak a kivitelezést tette hatékonyabbá, de a költségek tekintetében is gazdaságosabb megoldást nyújtott. A hegesztett szerkezet tömege a hagyományos szegecselt megoldásokhoz képest 42%-kal csökkent (14,62 tonna helyett 8,59 tonna), miközben a költségek tekintetében 45%-os takarékosság volt elérhető. A vágányok felett letámaszkodás nélkül vezetett át a híd, a támaszköze 23,70 méter, a pályaszélessége 1,50 méter volt. A feljáró lépcsők a hídra merőlegesen vezettek fel két oldalt. A sikeres próbaterhelést követően 1931. augusztus 11-én adták át a szerkezetet.

A felüljáró elkészítésében a Balatonszemesi Fürdőegyesület is aktív szerepet játszott. A megvalósításhoz 7.000 Pengős adakozással járult hozzá. A korábbi években már elindultak a parkosítási munkák, a teniszpályák és a sétányok kialakítása, amelyek megközelítéséhez szükséges volt az átjutás megoldása. A vasúti vágányokon való biztonságos átkelést biztosító híd településszerkezeti szempontból is jelentős volt. A nyaralótelep nyugati, az ősközség keleti határán alakult ki ugyanis az a tópartra merőleges központi tengely, amelyre a fontosabb közfunkciók szerveződtek. A Bagolyvár utca torkolata, a gyógyszertár és a vasútállomás valamint a Vigadó és a parkok is erre az útvonalra fűződtek fel. A tengely kialakulásában fontos szerepe volt a vasútállomás szerepének is, ugyanakkor a vasúti vágányok ezt a tengelyt ketté is vágták, épp ezért volt fontos a biztonságos átjutás megoldásának.

A felüljáró egészen a vasútállomás 1969-es átépítéséig szolgálatban volt, ekkor aluljáróval váltották ki. A műszaki emléknek számító szerkezetet előbb Godisára, majd Pécsre helyezték át.

Wettstein Domonkos

Forrás:

Lorászkó Balázs: Gyalogos hidak Magyarországon. Lánchíd füzetek 18, 118.

Tóth Ernő (szerk.): Hidak Baranya megyében. Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, 2016.

Archív képek

Az emléktábla

Az emléktáblát Mantuano Eszter, Csupász Szabolcs és Viniczai Csenge tervezte.

Mekkora összeg lehetett 1931-ben a 7.000 pengő?

Felmerül a kérdés, mekkora összeg lehetett forintra átszámolva az 1931-ben a fürdőegyesületi tagok által összeadott 7.000 pengő. Erre nagyon nehéz pontosan válaszolni. Az egyik lehetséges mód ennek meghatározására, hogy az összeget az akkori minimálbérhez viszonyítjuk.

Az 1930-as években nem volt egyértelműen meghatározott minimálbér, csak a munkások és mezőgazdasági dolgozók átlagos havi keresetét lehet felhasználni az akkori bérszínvonal becslésére. Az ipari munkások havi minimális keresete 60 pengő körül mozgott. A 7.000 pengő ennek 117-szerese. A mai (2024) minimálbér havi 320.000 forint. Ennek a 117-szerese 37 millió forint.

Ezen becslés alapján megállapítható, hogy a vasúti gyalogos-felüljáró építésére a fürdőegyesületi tagok által 1931-ben összeadott 7.000 pengő mai (2024) értéke hozzávetőlegesen 37 millió forint lehet.