A Hunyady József kikötő

A móló mindig is fontos helyszín volt az itt nyaralók és a helyi lakosok életében. A hajóállomás eredetileg a jobb oldali mólószáron volt, így a baloldali móló rejtettebb helyzete lehetőséget adott a fürdőzésre. A strandokról a turizmus miatt kiszoruló nyaraló közösség számára hamar kedveltfürdőhellyé vált. Bár időközben a móló átépült és a hajóállomás épp a bal mólószár végére került ki, még ma is több generáció számára meghatározó találkozási pont.

Stirling János helytörténeti kutatásaiban is kiemeli a Hunyady József és a Fürdőegyesület szerepét a kikötő megépítésében: „Hegyeshalmi Lajos összeköttetései révén Szemes rohamos fejlődésnek indult. Az ő kezdeményezésére sikerült felgyorsítani a kikötő építését, és a jelenleg is csaknem eredeti állapotában álló állomásépület építésének megszervezésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Egyidejűleg nagyszabású parkosítások is kezdődtek, a szükséges növényanyagot kedvezményes áron szerezték be a pápai, lugosi és zsarnócai faiskolákból. E munkákat Tahy Jakab államtitkár irányította. A kertrendezési terveket Pausar Károly uradalmi erdész és Kultsár Ferenc készítették, a kivitelezés irányításában mellettük Kéth József állomásfőnök is részt vett.”

Forrás: Stirling János: A szemesi fürdőegyesület. Megjelent az Ökotáj folyóiratban. Részletek a szerző „Tanulmányok Balatonszemes múltjáról és jelenéről” című könyvéből (Balatonszemesi Községi Tanács, 1990).

A napi sajtóban az alábbi beszámoló jelent meg: „A Balaton ismét szaporodik egy kikötővel. A földművelésügyi miniszter elhatározta, hogy Balatonszemesen hajókikötőt építtet és e célra 30,000 koronát engedélyezett. A kikötő építéséhez Somogy megye 4000 koronával és Balatonszemes 150 kézi napszámossal járult hozzá. Gróf Hunyady József pedig ingyen adja át a szükséges területet” – adta hírül a Pesti Napló 1912. decemberi száma. Az 1913–ban átadott, kétmólós kikötő a legnagyobb hajók kikötésére is alkalmas volt. 1929–ben az elavult fa helyére vasbeton kikötőhíd épült, a várócsarnokot és a kikötőőrházat is ebben az időben adták át.”

Forrás: Lechner Tudásközpont

Archív képek: Fortepan

A balatonszemesi kikötő építészeti jellemzői

Az Országos Vízépítési Hivatal 1911–ben döntött több más mérnöki hivatal felállítása mellett egy, külön a Balaton mérnöki feladatait szolgáló hivatal, a Balatoni Kikötők Magyar Királyi Felügyelőségének létrehozásáról is. A hivatal megszervezésére Kaáli Nagy Dezső 1912. január 1–jén kapott megbízást, amelyet 1934–ig vezetett. A közel két évtizeden át végzett alkotó és szervező munka lenyomatát a balatoni kikötők és partvédművek ma is őrzik. Irányításával jelentős építkezések indultak el: ekkor alakították ki Siófok, Földvár, Szemes, Boglár, Lelle, Fonyód, Révfülöp, Tihany, Alsóörs és Kenese ma ismert kikötőit. A kikötőhálózatnak köszönhetően új lendületet vett a hajózás és a vitorlássport a Balatonon. A Balatonszemesi kikötő építéséről 1912–ben döntöttek és ebben jelentős szerepe volt Hegyeshalmi Lajos fürdőegyesületi elnöknek, akinek sikerült elérnie, hogy a szemesi kikötő ügyét előrébb vegyék és gyorsabban készüljön el. A területet Hunyady József adományként biztosította. Az első üteme a kikötőnek 1913–ban készült el, később a harmincas években több ütemben fejlesztették és bővítették. A ma már nem álló épület kialakítása – más korabeli balatoni kikötőállomásokhoz hasonlóan – szintén Kaáli Nagy Dezső nevéhez köthető, aki minden településre egyedi épületet tervezett. Az épületet később elbontották és egy egyszerűbb típusépületet építettek a helyére, amely kisebb átalakításokkal ma is áll.

Forrás: Wettstein Domonkos, Tengerérzés mérnöki keretezésben: Kaáli Nagy Dezső, a balatoni kikötők tervezője. Építészfórum, 2024.08.15.

Archív képek: „Balatonszemes Anno” publikus Facebook csoport

Az emléktábla

Az emléktáblát Mantuano Eszter, Csupász Szabolcs és Viniczai Csenge tervezte.

Hajtó Ödön képei – 1943

Hajtó Ödön képei – 2002

Adalékok a móló múltjából – Kiss László

2007-ben a balatonszemesi mólót a község jótevőjéről kéthelyi gróf Hunyady Józsefről nevezték el. Tekintsünk vissza a kezdetekre!

Arccal a Balaton felé!

A vízisport élet 1902 körül kezdett kibontakozni. Egy szemesi vitorlás verseny zsűrijének fényképe 1905-ből (1. kép).

Akkoriban hajóra szállni kikötő híján csak csónak segítségével lehetett. A vízi sportok művelői viharoktól védett csónakmenhely létesítését igényelték. Az üdülőtulajdonosok keresték a megoldás lehetőségét. Kérésükkel különböző intézményeknél, „lobbyztak”, hogy céljaikat elérjék. Végül találtak támogatókat. Így 1911-13 között megépült a Szemesi móló, amely a hajók kikötését is lehetővé tette.

1912 tavaszán gróf Serényi Béla földművelésügyi miniszter rendeletére a kikötő államköltségen épült fel, amelyhez a szükséges telket Hunyady József gróf díjtalanul bocsátotta rendelkezésre. Az eredetileg csónakmenhelynek tervezett létesítmény mólóépítéssé növekedett, Hegyeshalmy Lajos fürdőegyesületi elnök közbenjárásának, Serényi Béla földművelésügyi miniszter rendelekezésének köszönhetően, valamint  kaáli Nagy Dezső királyi kultúrmérnök, min. tanácsos, Lisznyay Damó Tihamér és Kolozsváry Ödön min. tanácsosok lelkes munkálkodása eredményeként.

 A kikötő terveit kaáli Nagy Dezső (2. kép) a Balatoni Kikötők Felügyelőségének vezetője a kikötők, partvédművek építője készítette.

kaáli Nagy Dezső több évtizedes tevékenysége alatt számos balatoni kikötőt megújított, s a balatoni vízállás műszaki értékelésével a hullám- és jégkárnak kitett partokat megerősítette. Az ő nevéhez fűződik a legtöbb új kikötő (Tihany, Balatonföldvár, Siófok, Balatonszemes, Balatonlelle stb.) megépítése is, amelyek jelentősen hozzájárultak a vízi közlekedés fejlődéséhez. Az ő találmánya volt a széles körben használt KND jelű partvédőmű. 1914-ben az első hajók már kiköthettek az elkészült szemesi mólón (3. kép).

A Balatoni Yacht Club szemesi osztálya 1913-ban már 46 tagot számlált.

1914-ben már menetrend szerinti hajók köthetnek ki az elkészült mólóban. Megépült a felvételi épület (4. kép) és a kikötőőri lakás is.

1924-ben a Balatoni Halászati Rt. halásztelepet létesített Szemesen.

1927-ben a kikötőnél csónak és hajószentelés volt.

A móló a hajókikötést biztosította ugyan, de kevés vitorlát lehetett biztonságosan elhelyezni a nyitott mólókapukon bezúduló hullámzás miatt. Szükségessé vált a móló átépítése, bővítése. Ezt behajló karok építésével oldották meg, melyek szeles időben csillapították a hullámzást.  A móló átépítése, bővítése a mai formára 1931-33-ban történt (5. kép).

A móló építéséhez gázüzemű cölöpverő berendezést használtak (7. kép).

Az 1940 és 2005 között működő Hajókikötő jegypénztára (9. kép).

1960-as években a Berzsenyi strand feltöltése és partvédművel való ellátása előtt, a móló bal oldali 60 m-es gallérját és a part felé kifutó szakaszát „kismóló”-nak nevezték.  (10. kép).

A fürdőzők előszeretettel használták a partvonalat egészen a móló végéig. A mai társasüdülő helyén előzőleg a VITUKI kutatóállomása volt, még építmény és kerítés nélküli természetes állapotban. Az ötvenes években az olajnyárfa bokrok közötti homokbuckás területet nyáron messziről érkezett üdülök népesítették be. A nyári iskolai szünetben vonattal érkeztek a jászapáti táborozók, rezes bandájukkal az iskolájuk igazgatója kíséretében. Érkezésükkor az állomás előtt, majd a község több területén térzenével köszöntötték a szemesieket, majd a fenti partrészen fölverték sátraikat. Élvezték a Balaton part adta lehetőségeket, nyaraltak, barátkoztak a szemesi fiatalokkal. Szálláshelyükért cserébe (11. kép) búcsúestéiken  vidám tábortüzet gyújtottak és szórakoztató műsorral, villámtréfákkal szórakoztatták  a szemesi fiatalokat.

Büszkék lehetünk szemesi eleink gondosságára és előrelátására, amiért  a móló szárnyait már az 1911-13-as kiépítés során a hullámvédelem és sétaút igényéhez igadozó 2-3 m szélességű helyett nagyvonalúan 9,8 m koronaszélességűre építették a jövőbe invesztálva. Ezzel lehetővé tették, hogy ne csak egy kopasz betonút épüljön, hanem egy árnyas fasorral, részben fűvel, virággal kitöltött (mai szóval biomóló) épülhessen. Az új hajópénztár (12. kép).

Sokan szívesen emlékeznek a múlt mólójára (13. kép).

Egy tanulságos gyermekkori emlékemet idézném

1955 Húsvét hétfőn a mise után néhány fiatal lesétált a mólóhoz. Tabi Pityu utcánkbeli 6 éves kisfiú is velünk volt. Húsvétra kapott rollerével leelőzött bennünket. A bal mólóhoz érkeztünk. Pompás napsütésben a betonmólón Fináczy bácsi éppen a hajóját készítette fel. A parttól egy fa stég vezetett a vitorlások kőmólójáig. Pityu gyerek ismét leelőzött bennünket és rollerével felmerészkedett a stégre, majd váratlanul a vízbe esett és fuldokolni kezdett. Észlelve a bajt futni kezdtünk. Fináczy bácsi előbb ért oda. Hasra fekve és lenyúlva elérte és kimentette az alélt gyereket. Rövid élesztgetés után Pityu magához tért. Fináczy bácsi nem mérlegelte, hogy a fuldokló gyermek nyaraló-e, vagy helybeli? A kis történet összetartozásunk, egymásra utaltságunk szép példája.

A 2005-2007 között zajló felújítás és átépítés

Jelentősebb esemény a móló életében a 2005-2007 között zajló felújítás és átépítés volt. Ennek során a móló tulajdonos neve MAHART-ról BAHART-ra változott. A hajó kikötő átkerült a bal mólószárnyon kialakított mólókapu hullámvédett részére. Elbontották a fa stéges vitorlás kikötőt és a 60 éves beton vitorlásmólót is. Helyette Fa Nándor tervezte korszerű,  a vízszintmozgást jobban követő stégrendszert alakítottak ki. Ezzel az átalakítással a kikötő vitorlásbefogadó kapacitása sokszorosára növekedett. Sajnos a nagy múltú halászat viszont 2004 őszén megszűnt.

A bal mólónál levő „OTP és VITUKI” helyén épült társasüdülő kerítését készítő kőfaragó mestert megihlette a vitorlások látványa, így kőbe vésve megörökítette a formájukat (14. kép).

Újabb történet vitorlásokkal

1960 körül szokás szerint a bal móló végénél ragyogó napsütésben fürödtem két bátyám és több barát, ismerős társaságában, amikor jó széllel érkezett egy 8 tagú család kajütös 25-ös vitorlással. Jócskán felpakolva teljes felszerelésben, minthogy hosszabb Balaton körüli túrára indultak. A bal móló vége közelében a feltámadó szélben elkaptak egy erős hullám löketet és a vitorlás a szemünk láttára felborult. Az árbóc a vitorlával a vízen feküdt. Nem volt pánik a veszélyes helyzetben. Mint később megtudtuk, minden családtag jól tudott úszni. A bum vászna a víz alatt tartott egy 10 év körüli fiúcskát, akit apja gyors, határozott mozdulattal kiszabadított, és így kapaszkodni tudott a vitorla peremébe. Az utasok kiestek, vagy kiszabadultak a hajóból és a vízben már biztonságban voltak. Két bátyám és több parton levő fürdőző késedelem nélkül vízbe ugrott és úszva kezdett a mentéshez. Nem életet kellett menteni, hanem a hajótestbe zúdult víztömeg által átázott tárgyakat összegyűjteni és partra juttatni. A személyes holmik, ruhaneműk egy része szerencsére nylonba volt csomagolva, de az ágynemű teljesen elázott. A felborult hajó elég mélyen volt, így a tárgyakat csak úszva lehetett a partra hozni. Többek összefogásával úszva partközelbe vontatták a hajót, így a víztől súlyos tárgyak is partra érkeztek. Sajnos sok családi fénykép is vízbe esett és ott lebegett. A többségüket a spontán mentőcsapat kiemelte és partra hordta száradni. A tárgyak mentése után, a vizet kellett kimerni a hajóból egy vászon vitorlás vödörrel, hogy a hajó talpra állítható legyen. Kemény munka volt, de végül jött a meglepetés. A már üres hajóból a tulaj elővarázsolt egy üveg konyakot és azt körbeadva köszönte meg a segítők munkáját.

Emlékezzünk meg az 1940-es, 60-as évek kikötő és vízi életének helyi nagyjairól! (16-17. kép) 

Néhány új szokás

A „bal mólón fürdőzők” új hagyományt teremtettek azzal, hogy megünneplik a lejárati lépcső közös kivételét, illetve behelyezését. Az akció ünnepi esemény süteményekkel, pogácsával és némi kedvderítő itókával telt. A lépcső a Nobilis és Urbán család ajándéka a fürdőzőknek. 

Utóbbi években szokássá vált a hajókikötőnél a szezon végi hajó búcsúztatás.  A nyár végi utolsó hajójárat délutáni érkezését sokan várják. Kikötéskor elsőnek a pénztáros Icuka virágcsokorral elbúcsúzik a járattól, őt követően az összegyűltek is köszöntik a hajósokat. Az átadott virágot a hajó orrára rögzítik. Pezsgő is durran. A búcsú köszöntés és „Viszontlátásra!” után a hajókürt hangja kíséretében a hajó teljes körforgást végez  az öbölben, és  a kikötőn kívül is mielőtt eltávolodik. Mi integetve búcsút veszünk a tavaszi viszontlátás reményében.

A móló külső oldalán egyensúly és bátorságfejlesztő gömböt láthattunk (18. kép)