Életünk során sok szerepet szán nekünk az Isten. Családtagjaink, barátaink, kollégáink, betegeink mást-mást látnak belőlünk, másképpen formálnak bennünket, másképpen vagyunk mi hatással az életükre, más-más emléket őriznek rólunk.
Mády Ferenc a 4. gyermek, a legkisebb testvér, a férj, három leánygyermek édesapja, 11 unoka nagypapája, több ezer beteg ember orvosa, 50 év diákjainak a tanára, és sok embernek kedves barátja volt életének 82 esztendeje alatt.
Szülei figyelték, ahogy a Pallas lexikonokból lépcsőt épít, testvérei, mint legkisebbet vezetgették, a feleségének igazi társa volt szép, hosszú házasságuk során, lányai hallották mesélni, látták festeni, megadatott neki, hogy legidősebb unokáját taníthatta operálni, sok ezer beteget meggyógyított, szintén ilyen számú medikust, táncművészt emberségesen vizsgáztatott, és a Balatonszemesi nyarakon barátaival szeretett jókat beszélgetni.
Református lelkészek, tanárok, orvosok leszármazottjaként hitben, szeretetben, szolgálatban nevelkedett, és ezt adta tovább gyermekeinek és unokáinak. Gondolkodó és alkotó ember volt, aki tehetségét, kézügyességét hivatásában az emberek szolgálatába állította.
Nagyon szeretett olvasni, írni, festeni, rajzolni, faragni – több ezer könyve és több száz általa készített festménye marad itt velünk.
Szerette az embereket, az isteni úton járt, és bízott a gondviselésben. Itt maradnak egy jó ember életének emlékei velünk, mindannyiunknak más és más.
Nem gyűjtött javakat, emberi kapcsolatokban gazdag élete volt. Feleségével 53 évnyi házasságukban voltak igazi társai egymásnak a családban és hivatásukban egyaránt. Isteni kegyelemként élte meg, hogy megtalálták egymást. Szeretetben nevelték gyermekeiket, unokáikat és gyógyították betegeiket a Klinikán és az Operaházban. Sok feladata mellett is mindig jelen volt családja életében. Számára a család volt a legfontosabb. Lányainak többször említette, hogy mennyire örült, amikor édesapa lett, odafigyelt rájuk, szeretettel foglalkozott velük, sokat vitte őket múzeumba, az Operaházba, rengeteget mesélt és mindig mindenben számíthattak rá. Vejeit is szeretettel fogadta a családba, fiaiként tekintett rájuk. Az apaságnál már csak a nagypapaságnak örült jobban. Úgy ahogy volt fehér orvosi ruhában szaladt át az Ortopéd Klinikáról a Szent Imre Kórházba születésük után azonnal, hogy ő legyen az első, aki az unokáit kézbe veszi. Rájuk is odafigyelt, nekik is sokat mesélt, tanította őket rajzolni, vitte őket is az Operába, finomakat főzött és nagy szeretettel figyelte növekedésüket. 30 év nagypapasága alatt látta őket felnőni, pályát választani, ott lehetett legidősebb unokája esküvőjén és nagyon büszke volt rájuk. Példa volt és marad egész családja számára: igazodási pont emberségben, alázatban, tudásban, szorgalomban, szeretetben, hűségben.
Hűséges volt családjához, barátaihoz, hivatásához, és a számára kedves helyekhez. Ezért szeretett volna itt nyugodni Balatonszemesen. Felesége szülei révén töltötte itt a nyarakat és szerette meg a Balatont visszavonhatatlanul. Ragaszkodott a tájhoz, a kisházhoz, az itt nyaraló barátokhoz és számára kedves emberekhez. Szerette a víz illatát, a kert virágait, a nap beszűrődő fényét a verandán, a móló nyüzsgését, a finom balatoni ételeket és borokat, és a gyönyörű naplementéket az északi part kék hegyeivel.
Gazdag és tevékeny életében nem csak a család és a barátok, de a betegei és tanítványai számára is igyekezett mindig a jót cselekedni, őket segíteni, javukra válni.
Családtagjainak sok kedves története van hálás betegekről és tanítványokról. A levágott és visszavart ujjú szobrászművészről, aki az operációból meggyógyulva megformázta Szent László hermáját és elhozta a Klinikára, vagy az amputáció helyett meggyógyított lábú gimnazista fiú borász édesapja által küldött több hordó vörösbor Kati és Peti esküvőjén, az emberséges vizsgáztatást emlegető gyógytornász és táncművész tanítványok, vagy az orvos kongresszuson véletlenül egy asztalhoz kerülő társaság minden tagjáról kiderült, hogy első operációjukat az ő segítségével végezték. Bárhol előbukkantak ezek a történetek, jó volt, öröm volt, büszkeség volt dr. Mády Ferenc feleségének, gyermekének, unokájának, családtagjának lenni. A jósága, hivatásának a szeretete, az embersége visszatükröződött a betegein, tanítványain is.
Pál Apostol így írt a Filippibeliekhez írott levelében.
Örüljetek az Úrban mindenkor: ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel a kívánságaitokat Isten előtt. És Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni a szíveteket és a gondolaitokat a Krisztus Jézusban. Továbbá Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek, ha van valami erény és van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is éntőlem, azokat cselekedjétek és a békességnek istene veletek lesz.
Dr. Mády Ferenc így élt, és ez az ő öröksége, tanítása mindannyiunk számára, akik megőrizzük emlékét.
